Lidocain

A vakerom szar, de a haverod vagyok, és a haverok a végén mindig győznek

A nők is szeretik az olyan férfit, aki lépten-nyomon bántja őket, és megalázza

Beléülteti, hogy a férfi az első, a nő a második; a műsor végül az agyába épül

És elhiszi, hogy az egyetlen út, ha kiszolgálja az összes nyúvadt senkit, aki az útjába kerül

És a gondjai elől hiába menekül a piába vagy bármi másba, ami szédít

A dolgain ez már túl sokat úgy sem szépít, mégis kell neki valami, ami szépen lassan

Mindent, de mindent, de mindent

Leépít

A vakerom szar, de a haverod vagyok, és a haverok előtt én mindig nevetek

A filmeken, amiken otthon sírok. A haverod maradok ameddig bírok

Ez a törvény íratlan, de a legszigorúbb, amit ismerek –

Tudod, a heroinnál, meg a fegyvernél is durvább, amikor megerőszakolod

A lelkedet, ahogy én teszem. És miattad teszem, hidd el nekem

Én nem tetoválnék magamra semmit, ha nem érezném úgy, hogy így még inkább

A haverod lehetek. A vakerom szar, ezen nem segíthetek

Mégis, látok valamit, amit te nem

Látok valamit, amit te nem – hogy

Szépen lassan mindenünk leépül

Nemsokára elmúlik a nyár

Minket egytől-egyig felzabál az élet

Ezután mi vár?

A saját fegyvered végez veled, aki látott téged, tudja milyen vagy

A véredben van az élet, mégis fejjel lefele a sárban végzed

Meghalsz, naponta kétszer látod magadat a műtőasztalon

Bolonddá tett a kényszer. Tudom milyen, a választ is tudom

A végén mindig minden kiderül, a haverom vagy, nem vagy egyedül

A napba nézek és fázik a szemem

Látom, amit te nem

Szépen lassan mindenünk leépül

Nemsokára elmúlik a nyár

Minket egytől-egyig felzabál az élet

Ezután mi vár?

(…mi vár?)

(Ezután mi vár?)

A saját fegyvered végez veled, aki látott téged, tudja milyen vagy

A véredben van az élet, mégis fejjel lefele a sárban végzed

Meghalsz, naponta kétszer látod magad a műtőasztalon

Bolonddá tett a kényszer. Hát én tudom, hogy milyen, és a választ is tudom

A heroinnál, meg a fegyvernél is durvább, ha megerőszakolod

A lelkedet, ahogy én teszem. És miattad teszem, hidd el nekem

Én nem tetoválnék magamra semmit, ha nem érezném úgy, hogy így még inkább

A haverod lehetek. A vakerom szar, ezen nem segíthetek

Mégis, látok valamit, amit te nem

Istenem!

Valamit az égen, amit te nem

Hát istenem!

Az van, hogy

Szépen lassan mindenünk leépül

(De te észre sem veszed)

Nemsokára elmúlik a nyár

Minket egytől-egyig felzabál az élet

(De te fel sem fogod)

Ezután mi vár?

(Elég volt)